Alfred Leimböck

Alfred Leimböck 1914. január 18-án született Münchenben. Katonai szolgálatát a 4. páncélos ezredben kezdte meg. 1944 augusztusában a 2109. páncélgránátos zászlóaljba osztották be: ezt az egységet Magyarországon Örkénytáborban állították fel. 1944 novemberében ezt az alakulatot a Feldherrnhalle páncélgránátoshadosztályba tagolták be. Leimböck 1944 végén járművével telitalálatot kapott, mindkét lábát combtól lefelé amputálni kellett. A kitörésben egészségi állapota miatt nem vehetett részt – az is kész csoda hogy normális kötszer és érzéstelenítés nélkül egyáltalán túlélte az operációkat. A híresztelésekkel ellentétben a szovjet csapatok a hadikórházak járóképtelen betegeit Budapest elfoglalása után általában nem gyilkolták le. Így Leimböck is életben maradt és először a mai Testnevelési Egyetem területén működő 10. számú honvéd kórházba szállították. Innen 1945 nyarán a ceglédi hadifogolytáborba került. Sebei lassan gyógyultak és elvileg minden esélye meg lett volna arra, hogy az első, 1945 augusztusában elindított munkaképtelen sebesült transzporttal visszaküldik Németországba. Leimböck azonban ezt nem élhette már meg, egy fertőzés végzett vele. Halálának pontos körülményei ismeretlenek, utoljára a ceglédi hadifogolytáborban látták.